A fenti címszó alatt, 2025. június 6 – 10  között a Moholi Családok Egyesületének szervezésében Erdélybe utaztunk, a Csíksomlyói búcsúba.

 

A főhadiszállásunk ezúttal is a már megszokott vendéglátóinknál Lövétén az ottani ismerős, baráti  családokál volt.

Mintegy 28-an vágtunk neki a zarándokútnak. Lelki vezetőnk Zélity Mihály bezdáni plébános volt. Vajdaság több településéről is velünk tartottak így Bezdánból további zarándokok, de Szabadkáról, Bácstopolyáról, Zentáról és természetesen adai, moholi utasokból tevődött ki a csapat.

Az utat – a több mint 1.500 km-t – ezúttal is  a moholi “Molprevoz” járművével tettük meg.  

 

1. Nap - Csütörtök –

 

• - hajnali 2-kor indultunk, az időeltolódás illetve a hosszú út miatt. A határ átlépés után   az első megállónk Vajdahunyadon volt ahol idegenvezető – román ajkú, aki nagyon jól beszéli a magyar nyelvet – kiséretében tekintettük meg a Hunyadiak várát. A vár, függetlenül hogy külső és belső felújítások folynak benne betekintést nyújtott a középkori történelmünkbe.

• - Valamikor 17 óra magasságában érkeztünk Lövétére, ahol az ottani Lövétei Vendégvárók Egyesülete fogadott bennünket. Ezúttal is kitettek magukért hisz vendégváró harapnivalót kaptunk illetve az elmaradhatatlan székely pálinkát is megkóstolhattuk. Mindenkit már várt az a család akinél a későbbiekben el lettek szállásolva illetve a vacsora.

 

2. Nap - Péntek

 

• - A napunk, reggel a lövétei templomban kezdődöt ahol Zélity Mihály plébánosunk misézett az ottani plébános felkérésére. Magán a misén több magyarországi zarándokkal is összetalálkoztunk (Budakalász, Maglód) és természetesen a régi lövétei ismerősökkel.

• - A misét követően mindenki megreggelizet, majd a templom udvarában gyülekeztünk ahol a lövétei plébános úr áldásával, kikísértük a másnapi Csíksomlyói búcsúba induló gyalogos zarándokokat (mintegy 50-60 fő indult neki). A mi csoportunkból is 5-en csatlakoztak hozzájuk. Ők mintegy 50 km gyalogoltak a Csíksomlyói nyeregig, azzal hogy az éjszakát, a Kiruly hegyen felállított sátorban töltik. A házigazdáink a részükre bográcsban készítettek estebédet.

• - A csoport nagyobb része buszba szállt és a nap folyamán először Székelyudvarhely mellet a „Mini Erdélybe” látogatott onnan pedig a szomszédságban levő Székelykapukat és Orbán Balázs emlékművét tekintettük meg.

 

• - Utunk Farkaslakára vezettet ahol meglátogattuk Tamási Áron szülőházát, ahonnan az író sírjához vezetett az utunk. Itt ért bennünket az a megtiszteltetés hogy összetalálkoztunk – le is fényképezkedtünk – Dr Sulyok Tamással, Magyarország elnökével.

 

• - Az itt eltöltött idő, és búcsúfia beszerzése után Székelyudvarhelyre utaztunk. Megtekintettük a város központot, olyan szerencsénk is volt hogy a Városháza dísztermébe is beengedtek bennünket. Természetesen ami kihagyhatalan volt az a „Tiltot Csíki Sörözőben” egy igazi székely sör elfogyasztása, megkóstolása.

• - A kora d.u. órákban értünk Lövétére a szálásunkra.
• - Mivel időben érkeztünk ezért az estebéd előtt alkalom adódot (Kobrehel Ervin és jómagam, a házigazdánk révén) hogy feljussunk az „esztenára”. Betekinthettünk az ottani juhászok mindennapi életébe. Tanulságos és a számunkra érdekes kirándulás volt.

 `

3 Nap – Pünkösd

 

• - Reggel 7,00 órakor indultunk busszal Csíkszereda irányába, ahol a nagy forgalom miatt majd 2 (1 óra helyet) órás utazás után érkeztünk az ottani Vasútállomás parkolójába. A vasút síneken való átkelés közben haladt el melletünk a Boldogasszony zarándokvonat Budapestről. Innen indultunk gyalogosan előszőr a Kegytemplom irányába. A mintegy 4-5 km után, a templomtól a nyeregbe vettük az irányt. Útközben, hátunk mögé tekintve, a hegyről lefelé csodálhattuk meg azt az embertfolyót amelynek mi is részei voltunk. Egyes felmérések szerint mintegy 320.000-en vettek részt a Búcsún.
   
• A nyeregbe érve csatlakoztunk a Lövéteiek táborához. Itt csatlakoztak hozzánk az előző nap gyalogosan induló zarándokok is. Együtt figyeltük kisértük, vettünk részt a Csíksomlyói Szűzanya „Baba Mária” miséjén. Felemelő érzés volt!

• Elmesélni, leírni nem lehet. Ezt meg kell élni.

•  

  - A nyeregből a buszhoz 17 óra magasságában érkeztünk, elfáradva, kitikkadva a nagy melegben. Majd a szállásadóinkhoz Lövétére utaztunk.

4. Nap – Pünkösd vasárnap

 

• - Ezúttal a Madarasi Hargitára indultunk a reggeli órákban. A szokott indulás után a szomszéd Szentegyházára (8-10 km) mentünk ahol traktoros (fedeles) pótkocsin indultunk a kb. 2 órás útra a Hargita csúcsa alá. Fele úton egy hegyi forrás kútnál pihentünk meg, ahol áfonyás pálinkával kedveskedtek a friss forrás víz mellé. A traktor pótkocsit Felvidéki zarándokokkal osztotuk meg. A gyönyörű vadregényes, hegyi tájat, székely és magyar dalok kíséretében tettük meg.Útközben huszárnak öltözött lovasokkal talákoztunk akik szintén a csúcs felé igyekesztek.
• - Amikor felértünk a csúcs alatti táborhelyre, gyalog folytattuk a nem egész 2 km utat a csúcsig. A csúcsra érve részt vettünk a Turul madarat tartó emlékműnél és székelyzászlónál tartott Szentmisén.

 

  

 

• - Egy Nagy Magyarországot ábrázoló emléklapot (3 mm fémből készült, 90 x 60 cm méretű, 2 m lábakkal) állítottunk fel. Az emléklapon a címben feltüntetett idézet volt (lézerrel kivágott) belevésve.

• - Zélity Mihály plébánosunk megszentelte, megáldotta mondtunk egy imát, elhelyeztünk rajta egy koszorút illetve egy sárga sálat amely a zarándoklatunk jelképe volt. Végül a csapat készített egy közöss képet a táblát körülálva.

 

            

 

• - Bár a kissé párás idő nem tette teljesen lehetővé hogy belássuk Erdély nagyrészét, azért a killátás így is pazar volt. Az ott töltött idő, élmények pedig meghatóak, örökké emlékezetesek maradnak.

 

5. Nap – Pünkösd hétfő

 

• - A szállásokon elfogyasztott bőséges regggeli után a Gyimesek felé vettük az irányt. Csíkszeredát elhagyva eső kisért benünket Gyimesbükkig az Ezeréves határig. Útközben Gyimesfelsőlokon a plébánosunk egyik ottani barátja várt be bennünket – 2 óra hosszát ázva – az út mellet. A székely vendégszeretetet itt is megízlelhettük. Utunkat megszakítva, eleget tettünk a „bőrig” ázott gyimesi ember kérésének hogy az udvarában már előkészített pálinkát  és rágcsálnivalót kóstoljuk meg.

 

           

 

• - Az Ezeréves határon megtekintettük az „utolsó” 30-as Őrházat, az alatta levő Bunkert és az út másik felén kialakított Emlékparkot, betértünk az ottani templomba. Sajnos a Felújítás alatt levő Rákóczi várba nem tudtunk feljutni. Időközben az eső is ellált, így már a visszaúton napsütésben csodálhattuk meg a csodás, „zöldbársony” fűvel borított  Gyimesi völgyet.

 

                            

 

• - Visszafelé megálltunk a Csíksomlyói Kegytemplomban, ahol azok is elmondhattak egy imát a „Baba Máriánál” akiknek a búcsú alkalmából nem sikerült.
• - Lövéte felé tartva, letértünk a Kiruly völgyébe. Az ottani Borvíz forrásnál megtöltöttük a magunkkal hozott üres palackokat.
• - A Kiruly főkút szomszédságában egy szabadtéri templom helység van kialakítva. Zélity Mihály, a zarándoklatunk lelki vezetője itt celebrált számunkra egy tábori misét, hálát adva Istenünknek hogy itt lehettünk.

 

  

 

• - Lövétére érve a házigazdáink már bográcsba készítették az estebédet. Amelynek elfogyasztására az ottani turisztika központnál felállított sátorban, együtt fogyasztottunk el a szállásadóinkkal, köztük az ottani plébánossal egyetemben. Az est további részét barátkozással töltöttük el.

  

6. Nap – Kedd

 

• - A keddi reggel már a hazafelé utazás készületei közben ért bennünket. A reggeli elfogyasztása után, elbúcsúztunk a vendéglátóinktól – akik amúgy biztosak benne hogy jövőre is visszatérünk.
• - Segesvár felé vettük az irányt megálva az Ispán kútnál, ahol Petőfi Sándor Emlékművét megkoszorúztuk.

 

        

  

• - Segesvárra érve megtekintettük, bebarongoltuk az ottani várat. Megcsodáltuk a középkori magyar-székely-szász építészetet, gazdagságot, no és többek között felfedeztük Vlad Tepes – alias Drakula gróf – szülőházát is.

 

       

 

    

 

                         

  

Szeretnénk megköszönni a lövétei családoknak, ismerősnek a felejthetetlen élményeket. Azokat az élményeket amelyekkel ebben a kis székely faluban találkoztunk. A Só kúttal, az esztenával, a kapuban kívülről hagyott kulcsok szokásával stb. Azzal ahogy az ottani emberek a mesze tájról a falujukba, soha nem látott idegeneket, úton – útszélén megvendégelik. Ahogy a lövétei plébános úr nem engedett ki bennünket – véletlen betérőket – míg le nem ültünk az asztalához. Az esti vacsoráknál eltöltött barátkozásokat, ahogy lesték a vendég minden kívánságát, hogy még véletlen sem legyen hiánya semmiben…

 

• Köszönjük az ott megélt, kapott barátságot!
• Köszönjük hogy viszavárnak bennünket!
• Köszönjük azt a lelki feltöltődést amit ott kaptunk! Ami az ember szívében öröké ott marad!