Újra egy felvillanyozó programlehetőséggel állt elő a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének elnöksége: biciklitúrát szervezett a tagcsaládok számára a Balaton partjára. Nagylelkű támogatók segítségével sikerült megszervezni, hogy 46 kárpátaljai nagycsaládos szülő és gyermek pihenhessen és tekerhessen a Balaton partján.

Az Erdélyi Szövetség közreműködésének és nagylelkűségének köszönhetően magas színvonalú szállás és pihenési lehetőség várt a biciklitúrára jelentkező nagycsaládosokra Balatonakarattyán a Dunakeszi üdülőhelyen. Hálásak vagyunk az Erdélyi Szövetségnek, akik a szállást biztosították számunkra, továbbá a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásának, akik az étkezésben voltak segítségünkre, így általuk megvalósulhatott ez a kirándulás. A bátor és vállalkozó szellemű nagycsaládok nem kevesebbre, mint egy balatoni kiskör letekerésére vállalkoztak. Remek szervezés mellett, ütemesen érkeztek a nagycsaládosokat szállító járművek 2025. június 18-án, szerda délután a balatonakarattyai panzió parkolójába. Az ügyesebbek a szobák elfoglalása után gyorsan meg is mártóztak a lágyan hullámzó balatoni habokban. A hosszú út fáradalmait enyhítve már mindenki a másnapi biciklitúrára gondolt, mivel mindenki tudta, hogy reggel korai lesz az indulás és nagy kihívások fognak ránk várni. A kárpátaljai nagycsaládosoknál megszokott módon mindenki igyekezett a megbeszélt időpontra a biciklikölcsönzőhöz érkezni, hogy átvehesse a saját „sárkányjárgányát”. Ment is minden, mint a karikacsapás, így hamarosan már mindenki nézegette és próbálgatta a saját aznapi kétkerekűjét. Mondhatni óraműpontossággal, reggel 8-kor el is indult a lelkes csapat. Erőnléti megfontolásból a csapat 3 csoportra oszlott: elől mentek az ifjú titánok és a fiatal csikók, középre kerültek a jó erőben lévő rutinos bringások, míg a sort a fiatalabb gyerekek és szüleik zárták. Nem kevés bátor vállalkozó volt a csapatban, mivel a 70-80 kilométerre saccolt távra lelkes 8 évesek is beneveztek.

Kellemes időben, verőfényes napsütésben rajtolt el a banda. Szépen, egymást követve, fegyelmezetten vette az első kilométereket a csapat, bár már az elején megmutatkozott, hogy azért időnként nem lesz egyszerű dolgunk a kaptatókon. A korai indulás miatt nem mindenki érkezett reggelizni, ezért az első szünet a reggeli kávé és az erőt adó kalóriák elfogyasztása jegyében telt. Röpke fél óra után már újra nyeregbe szállt a csapat, de a második bolynál valami félresiklott. Balatonkenese vidékén az út egyre csak emelkedett és emelkedett. Lassan már a rutinos kerekesek combja is kezdett elmerevedni a gyöngyöző homlokok mellett, amikor is kiderült, hogy egy jó 3 kilométert rossz irányba tekertünk. Felismerve a helyzetet megfordítottuk a paripákat és visszatérve megkerestük a helyes irányt, hogy utolérjük az élbolyt. Szerencsére ez sikerült is egy következő pihenő keretei között Balatonfűzfőnél. Ennél a frissítő pontnál meglepő élményben volt részünk. A lelki megerősödés érdekében csapatunk egy Mi Atyánkkal kérte a Jóisten segítségét és útmutatását a kitartáshoz és a helyes irány megőrzéséhez. Ekkor 3 arra járó rutinos bringás érdeklődve fordult a csapat felé. Amikor megtudták, hogy kárpátaljai nagycsaládosok vagyunk, nagylelkűen felajánlottak 20 ezer forintot fagylaltpénznek a gyerekek számára. Ez egy nagylelkű gesztus volt a részükről, hogy ismeretlenül is úgy érezték, hogy támogatni szeretnének minket, ami nagyon jóleső érzéseket váltott ki mindannyiunkból.

Ezek után újult erővel vágtunk neki az előttünk álló távnak. Változatos és megkapó tájak váltogatták egymást. Hol a házak között az út szélén, hol pedig az erdőben, vagy épp a nádasban vitt minket a bicikliút előre. Egyre-másra suhantak el a balatoni települések mellettünk: Balatonalmádi, Káptalanfüred, Alsóörs és Felsőörs, Palóznak és Csopak. A Nap egyre emelkedett a horizonton és a tartalékok lassacskán kezdtek kimerülni. Időről-időre a látóterünkben fel-felbukkant a Balaton hívogató víztükre. Közben fogytak a kalóriák és délidőt jelzett a korgás a hasunkban. Ezért betértünk egy alkalmas útszéli falatozóba, hogy csillapítsuk az éhségünket. Tele hassal, friss erővel, de sajgó hátsóval indultunk a következő megállóig. Itt már éreztük, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket és a lelkes ifjoncok erőtartalékai kezdték a végét járni. Mérlegelve, hogy már közel 40 kilométer a lábunkban van, de a túra másik fele még hátra van, arra a döntésre jutottunk, hogy ezt a túrát most lerövidítjük. Balatonfüreden ráakadtunk a biciklikölcsönző másik telephelyére, így leadhattunk a kétkereküinket és megspóroltuk magunknak a kerékpáros vonatozás élményét. Egy jóleső, hűsítő fagylalt után megcéloztuk a vasútállomást. Rövid várakozás után már jóleső zsibbadással a lábunkban zötykölődtünk a szálláshelyünk felé. Így végül nem teljesítettük az eredetileg kitűzött 70 kilométeres távot, de a 8 éves csemeték részéről a letekert 40 kilométer is elismerésre méltó. Közben mindenkinek azon járt az agya, hogy legközelebb mindenképpen végig fogjuk csinálni a teljes Balatoni kiskört.

Visszaérve a táborunkba az egész csapat a Balaton frissítő habjaiban igyekezett pihentetni sajgó tagjait. Majd tartalmas beszélgetések mellett pihentünk a parton. Estefelé kipróbáltunk mindenféle sportokat, ami a végén egy éjszakába nyúló maratoni röplabdamérkőzésben csúcsosodott ki.

Másnapra kulturális program volt terítéken. Kora reggel házigazdánk, Bácsfainé Dr. Hévizi Józsa, tartott helytörténeti kiselőadást számunkra. Ezt követően először meglátogattuk a Tihanyi apátságot, hogy megismerkedhessünk e páratlan épített örökséggel és az Árpád házi királyaink egyik korai szent helyével. Az altemplomban megtekinthettük I. (Szent) András szarkofágját és egyik legelső írásos nyelvemlékünk, a Tihanyi apátság alapító levelének másolatát. Balatonfüreden lehetőségünk nyílt a Jókai 200 emlékév tiszteletére megtekinteni az írófejedelem balatonfüredi nyaralóját és a benne berendezett múzeumot. Innen a Vitorlásmúzeumba vezetett az utunk, ahol a balatoni vitorlázás múltját és jelenét ismerhettük meg. Egy finom ebéd és üdítő fagylaltozás után mindenki visszatért a bázisra, ahol az apukák meglepve és kikímélve a párjukat egy bográcsgulyás vacsorával kedveskedtek mindenkinek. Ez a nemes gesztus figyelmesen kényeztette a mindennapok taposómalmában elcsigázott anyukákat, mivel a fiúk még a mosogatást is bevállalták.

A nap végén, a tábortűz köré gyűlve, egy közös beszélgetéssel, élménybeszámolóval zártuk a tábort. Minden család háláját fejezte ki a támogatásért és a szervezésért, valamint az értékes közösségért. Szavakkal nehéz visszaadni azt a felemelő érzést, amit a hasonló értékrendet valló és hasonlóan gondolkodó társaság körében érez az ember. Ez az a közösség, ahová igazán érdemes tartozni! Éppen ezért nem tudunk eléggé hálásak lenni a lehetőségért és az élményért! Egyben szeretnénk megköszönni az együtt töltött felejthetetlen napokat mindazok számára, akik ezt lehetővé tették!