Szent Korona-emlékjel avatással ünnepelték a Sebes-Körös menti magyar napokat és a magyar szórvány napját  Réven november 16-án, vasárnap. Az ünnepi istentiszteleten Kabai Kitty református lelkipásztor végzett igei szolgálatot a templomban, ahol helyi gyermekek is tanúbizonyságot tettek.

 Az ünnepi istentiszteleten Péter apostol második levele I. fejezetének 12-től 19-ig terjedő versei alapján szólt Isten igéje. Prédikációjában Kabai Kitty révi lelkésznő arra hívta fel a figyelmet, hogy az emlékezés egy különleges emberi tulajdonság. A felejtés ellenszere, kiválthat életerőt és vigaszt nyújthat, ha valamilyen szép eseményre emlékezünk vissza. Elmaradhatatlan eszköze a tanulásnak, ugyanakkor lidércnyomás is lehet, amennyiben valami rossz dolgot idézünk fel. Az idős Péter apostol is rendezte az emlékeit, mert Isten ezt kérte tőle. Ő maga is erősödött ezen gondolatok által, ugyanakkor a Krisztus-követők hitét is felélesztette. Nem a múltba révedezett, nem bágyadtan nosztalgiázott, hanem határozott céllal emlékezett. Tudatosan nem a személyes élményeit idézte, hanem azokat a jeleneteket elevenítette fel, melyek az üdvösség felé mutatnak. És ezt kell tennünk nekünk is, amikor emlékezünk: ne a lehúzó élményeinkre gondoljunk, hanem inkább azokra a múltbéli helyzeteinkre, amikor Isten beavatkozott a mi életünkbe is, és megszólított bennünket, mely emlékek a jövő ígéretét hordozzák magukban, hangsúlyozta Kabai Kitty. Az igehirdetés után gyermekek tettek bizonyságot hitükről, felkészítő pedagógusaik Juhász Ilona és Liut Melinda voltak. Hasas János alpolgármester, a Pro Rév Egyesület elnöke kifejtette Magyarságunknak több szentsége van, ilyen a haza, a nemzet, az anyanyelv és mindenek fölött a korona. A világ bármely pontján élő magyar számára a korona közös kultúránk, történelmünk és hitvallásunk kapcsa, amely összeköti múltunkat, jelenünket és jövendőnket. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem egyik mondása szerint: „Nem mindig tudjuk megtenni azt, amit kell, de mindig meg kell tenni azt, amit lehet.” Én ezért megszeretném köszönni vitéz Kerecsen Lászlónak aki beöntötte ezt a szobrot, az adományozóknak a Pro Szentjobb Alapítványnak , a Történelmi Vitézi Rend tagjainak és a szentjobbi huszár és kuruc hagyomány őrzőbarátaimnak. Mert az igaz ember ösvénye egyenes és az Úr csodásan működik. Vajon ki gondolta volna azt, hogy 20 évvel ezelőtt, 2005-ben amikor egy Petőfi bronz mellszobrot ajándékoztunk Szentjobbnak, ma ők segítenek abban, hogy emlékjelet avassunk. Külön köszöntöm a Történelmi vitézi rend képviselőit, Szabó Ödön parlamenti képviselőt, Dinya Juditot, a kolozsvári konzulátus képviselőjét, Czeglédi Gyulát, a hajdúszoboszlói estvértelepülésünk polgármesterét és kedves feleségét, a huszar és kuruc hagyomány őrzőket, a fellépő művészeket, a Sebes-Körös menti szórványból megjelent alpolgármestereket, helyi tanácsosokat, a televízió és a sajtó munkatársait, minden meghívott vendégünket.

„A világ bármely pontján élő magyar számára a Szent Korona közös kultúránk, történelmünk és hitvallásunk kapcsa, mely összeköti múltunkat, jelenünket és jövendőnket. Adja az Úr, hogy a Szent Korona, e szimbólum, ami a magyar államiság és a keresztény hit ereklyéje, ezentúl a révi református templom udvarán őrködjék a közösségünk felett”

– fogalmazott Hasas János. De megtanultuk azt is, hogy nem létezhet meleg nélkül hideg, bánat nélkül nem lehetsz boldog, a „gonosz" nélkül nem ismerheted a „jó"-t. Ha valami akarsz lenni, akkor fel kell bukkannia valahol a világban ennek a valaminek vagy valakinek az ellentétének, hogy ez a valami, - bármi legyen is – létrejöhessen.

Az adományozó okiratot Szallós László Zoltán, a Pro Szentjobb Alapítvány elnöke adta át Kabai Kittynek. Ezen az olvasható, hogy a magyar történelmi hagyományok és a Szent Korona eszmeisége iránti elkötelezettség jegyében a révi egyházközség részére adományozzák a Szent Korona-emlékjelet a Pro Szent Jobb Alapítvány, a Történelmi Vitézi Rend nagyváradi széke, a Szentjobbi Huszár Hagyományőrző Egyesület és a Kuruc Hagyományőrzők. Az ünnepi alkalmon közös zenés-irodalmi műsorral közönség elé lépett Meleg Vilmos színművész és Thurzó Sándor József brácsaművész.

Dinya Judit, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának külgazdasági attaséja a beszédében azt emelte ki, hogy a szórványban élők számára a templom, az iskola és a civil közösségi élet jelenti azt a három pillért, melyre mindig építkezhetnek, és melyek által megtarthatják és továbbadhatják anyanyelvüket, hitüket és hagyományaikat. „Ma itt, Réven e szent emlékjel avatása különös hangsúlyt kap, hiszen nemcsak egy tárgyat áldanak meg, hanem egy üzenet is születik: az, hogy éljen bárhol is a magyar ember, tömbvidéken vagy szórványban, mindig épít, alkot és remél”– közölte a diplomata.

Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke a különféle kötelékek fontosságáról beszélt, azt kérve az ünneplőktől, hogy sohase számolják fel személyes, közvetlen, rokoni és a nemzettársaikhoz fűződő kapcsolataikat, ha meg akarják őrizni az identitásukat. Amikor pedig visszagondolnak a múltunkra, akkor ne csak a rossz emlékeiket idézzék fel, hanem azokat is, amelyek pozitív élmények voltak, s melyekre támaszkodhatnak a jövőben, tanácsolta a honatya.

Köszöntötte még az egybegyűlteket a testvértelepülés, Hajdúszoboszló polgármestere, Czeglédi Gyula, valamint a Történelmi Vitézi Rend részéről Kerecsen László (Magyar Királyi Koronaőrök Egyesülete) és Kocsis László Levente, az Erdélyi Vitézi Rend alapító tagja. Ezután több emlékplakettet is átadtak a vendégek a helyieknek. Fellépett a gyülekezet énekcsoportja, majd a templom mellett leleplezett Szent Korona-emlékjelet Gellért Gyula volt esperes, nyugalmazott református lelkész áldotta meg. Az esemény közös ebéddel zárult a kultúrotthonban.